Történetünk

Életem legelső repülőútja Párizsba vezetett.

Az ott eltöltött idő alatt bőven volt alkalmam megcsondálni a franciák igen jó ízlését tükröző; apró, ám rendkívül hangulatos éttermeket, elveszni a helyi bolhapiac kincseinek forgatagában. A napok múlásával fokozatosan ráébredtem: ez az ízlésvilág tökéletesen a véremben van, éppen úgy, mint maga a vendéglátás.

Otthon éreztem magam.

A régiségek sokaságában, amik már egészen kicsi korom óta vonzottak... amelyek iránt a rajongást talán az asztalos Édesapám műhelyében töltött inaskodásnak köszönhettem, ahol a frissen gyalult fa illata, a készülő bútorokat körbe belengte.

A végső lökést végül egy utcai árus adta meg, aki vérbeli francia eleganciával varázsolta elő kicsiny kocsijából a hatalmas palacsintákat.

Hazajöttünk és hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, belevágunk a Kedvesemmel. Mint később kiderült, az egyik legnagyobb kihívás ekkor még javában előttünk állt.

Hosszú heteken keresztül úgy jártam Budapest utcáit a tökéletes üzlethelyiség után kutatva, mintha a saját lakásomat készültem volna megvásárolni. A Hajós utca – Dessewffy sarok a napsütésben aranyszínűbe burkoló csobogóval. Nos, az pont ilyen volt.

És azt, hogy a Sors is ezt a helyet szánta nekünk, mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy az egyik – akkor még elég romos, ám mégis elbűvölő – üzlet éppen kiadó volt...